Ez elmúlt évek meleg égövi edzőtáborát mintegy kiváltva, egy ifikora óta ismert felkészülési módszerrel tette színesebbé a téli felkészülést Galambos Péter. Kétszeres Európa-bajnok evezősünk Olaszországban, Val di Fiemmében 1800 méteres tengerszint feletti magasságon sífutásban gyűjtötte a kilométereket, ezzel fejlesztve állóképességét.
Forrás: Galambos Péter
Sífutás. Elsőre meglepően hangozhat, ám mint Galambos Péter „Kisgalamb” meséli, az evezéssel rokonlelkű sportág. Nemcsak hasonló izomcsoportokat mozgat meg, de az egyensúlyérzéket és az állóképességet is ugyanúgy igénybe veszi, mint az evezés. Könnyűsúlyú egypárevezezősünk többéves kihagyást követően tért vissza ahhoz a régi rutinhoz, hogy sífutással próbáljon az idény eleji állóképességén javítani.
„Mindkettő dolgoztatja az összes létező izmot, a lábat, a törzset, a karokat – éppen úgy, mint az evezés. Nem véltelen, hogy a világon a legjobb VO2 max mutatójú sportolók (ez mutatja meg, hogy egységnyi vér mennyi oxigént képes az izmokba eljuttatni) szinte kivétel nélkül sífutók, evezősök vagy kerékpárosok. Már ifikorosztályban jártam ilyen téli alapozásokra, így elég fiatalon megtanultam sífutni. Örülök, hogy az idei versenynaptár lehetőséget adott arra, hogy az MTK-val el tudjunk utazni, ezzel is magasabb szintre emelve a felkészülést.”
Forrás: Galambos Péter
Galambos az MTK Budapest többi sportolójával együtt egy hetet töltött a Tour de Ski világkupa-sorozatnak is évről évre otthont adó Val di Fiemmében, ahol több különböző pályanyom tette izgalmassá a munkát.
„Most először voltam ezen a pályán, korábban leginkább Ausztriában voltam hasonló edzőtáborokban. Val di Fiemme klímája egészen különleges, rendkívül hóbiztos hely, olyan időjárással, amit még sosem tapasztaltam. Nem volt sem hideg, sem meleg, pont olyan időnk volt, hogy ne olvadjon a hó, de ne is fagyjon le, miközben végig sütött a nap. Volt olyan edzőtáborom, hogy mínusz tizenöt, mínusz húsz fokban mentünk sí futni, itt végig nulla fok körül volt, ami mind az öltözék, mind a közérzet szempontjából kellemessé tette a munkát.”
Ugyan az ilyen edzőtáborok célja a felkészülés, a sportolók többségében azért dolgozik a versenyszellem.
„A korábbi években volt egy-egy felmérő a táborok végén, ahol kicsit lehetett a határainkat feszegetni még. Most ilyen nem volt, de azért tettem róla, hogy legyen egy kis verseny és jól elfáradjak. Egyik alkalommal összefutottam egy olasz sífutóval, akivel felfelé a hegyre kifejezetten jót meccseltünk. Ezek mindig segítenek még többet kihozni magamból. Jó volt, hogy tényleg bőven volt hó, sokféle pályát tudtunk bejárni, nem egy kis szakaszon kellett monoton körözni egy héten át.”
Olaszországból hazatérve az ergométeres országos-bajnokság jelenti a felkészülés következő fontos állomását. Rapcsák Károly tanítványának az ob-n lesz újabb bizonyítási lehetősége arra, hogy 2 kilométert „evezve” elérje a novemberben kinevezett, új szövetségi kapitány, Lőrincz Attila és stábja által megjelölt 6 perc 15 másodperces szintidőt, amin a későbbiekben a további felkészülése is múlhat.
„Idén volt már egy próbálkozásom, ahol sajnos nem jött össze a kitűzött idő. Holott egyébként egy teljesen reális szintről van szó, amit könnyűsúlyú evezősként el kell tudni érni. Egyelőre nem tudom, mi lehetett a hiba, jó erőben érzem magam. Talán majd a versenyhelyzet segít átlendülni ezen a ponton is” – tekintett előre háromszoros világbajnoki ezüstérmesünk.
