A 2024-es országos bajnokságán szállt utoljára vízre Galambos Péter, kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes evezős. Az MTK Budapest színeiből visszavonuló, legnagyobb sikereit a Vác segítségével elérő sportoló úgy tervezi, a jövőben sem távolodik el szeretett sportágától, ahogyan az aktív életmóddal sem hagy fel. Tartalmas – és lényegében egy szerencsés véletlennel elindult – élsportolói pályafutása azonban véget ért.
„Sokat gondolkoztam az elmúlt napokban, de nagyon-nagyon kevés dolgot csinálnék másképpen ebből a 24 évből – kezdte gondolatait Galambos Péter, aki könnyűsúlyú egypárban országos bajnoki ezüsttel búcsúzott el a magyar mezőnytől. – Tartalmas pályafutás volt, amely nagyon szerencsésen indult, és még szerencsésebben folytatódott, mert csupa olyan emberrel találkoztam az utam során, akik mind arra sarkalltak, hogy mindig feljebb és feljebb lépjek, sose elégedjek meg a középszerűvel.”
Kétszeres Európa-bajnokunk 2000-ben szállt vízre először, mint felidézte, az egyik osztálytársát kísérte el egy edzésre, amikor Rapcsák Károly kiszúrta, és megkérdezte tőle, nem lenne-e kedve kipróbálni az evezést.
„Akkoriban hobbiszinten kosárlabdáztam és bicikliztem, de semmi komoly. Rapcsi pedig addig erősködött, hiába mondtam, hogy csak várakozom, másnap már hajóban ültem. Aztán gyakorlatilag ottragadtam.”
Noha viszonylag későn, 14 évesen kezdte el az evezést, hat évvel később már felnőttbajnoki aranyérmes volt. Utóbbiból összesen harmincnyolc jött össze neki.
„Az evezést tíz-tizenkét éves korban célszerű elkezdeni. Én serdülő korosztályban kezdtem, és a serdülő másodéves koromra kezdtem utolérni a saját korcsoportomat. Akkor nem voltam abszolút kiemelkedő. Ahogy teltek-múltak az évek, és jöttek a kisebb eredmények, úgy egyre inkább fokozódott bennem ez a tettvágy, ez a tűz, és lettem egyre jobb, gyorsabb, és tényleg a másodéves felnőttkoromra már országos bajnoki címmel rendelkeztem, ami egyúttal áttörést is jelentett.”
A legnagyobb egyéni sikerre viszont még bő egy évtizedet kellett várnia. 2019-ben, Luzernben négy világbajnoki és két Európa-bajnoki dobogó után végre a dobogó legfelső fokára is felállhatott. Kettő közül az első Eb-címét hódítva el – majd két évvel később megismételve az aranyos diadalt.
„Luzern mindenképpen a szívem csücske. Azon a pályán rengeteget versenyeztünk, nem véletlen, hogy a sportágon belül úgy emlegetik, hogy az evezősök mekkája: minden szezonban megfordultunk ott. Ez az egyetlen ilyen helyszín az elit számára. Egy igazi kis ékszerdoboz, ahol korábban nyertem világkupát is, így tényleg csupa-csupa szép emlékem van róla. A második Európa-bajnoki siker helyszíne Varese volt Olaszországban – egy egészen más pálya ilyen szempontból is. Különösebb kötelékem az Eb-arany előtt nem volt a pályával, amely egy nagyobb tófelület, így tud hullámos is lenni a vize. Emlékszem, 2021-ben külön készültem is erre, hogy előnyt tudjak kovácsolni belőle, de végül kifejezetten nyugodt körülmények között, mondhatni steril vízen rendezték meg azt az Eb-t.”
A nagy vágy, az olimpiai szereplés azonban nem jött össze. Igaz, nehezített pályán kellett volna érte menni, elvégre a testalkatához leginkább illő főszáma, a könnyűsúly nem szerepelt egyik alkalommal sem a játékok programjában. Normálsúlyban pedig hiába volt idehaza szintén a legjobbak között, a világelitben elveszett a termetével… Mint meséli, ergométeren mindig ki is jött: huszadrangú erőt képvisel a nemzetközi mezőnyben, de a vízen az ügyességével sok-sok mindent kompenzálni tudott.
Ékes példa erre a rekordot jelentő 15 könnyűsúlyú egypárban nyert ob-címe, a további tíz arany, amit normálsúlyban ért el, szintén kategóriarekorderként. „Azt gondolom, ha könnyűsúlyban indulhattunk volna, lenne olimpiai érmem is. Tényleg hosszú évek sorozatában ott voltam a topon, kizárt dolognak tartom, hogy valamelyik olimpiai ciklusban ne jutott volna nekem egy érem, hiszen világbajnokságról van összesen öt is. Van közte három ezüst, két bronz. Szerintem, hogyha közbeékelődik egy olimpia, nem akarom elhinni, hogy onnan nem született volna ugyanúgy egy dobogós helyezés.”
Galambos Péter az MTK színeiben fejezte be a pályafutását, legnagyobb sikereit azonban a Vác evezőseként érte el. Lokálpatriótaként a jövőben sem szakad el a várostól, ahogyan a sporttól sem. A városi önkormányzatnál ifjúsági és sportreferensként kezdett dolgozni az utóbbi időszakban, a visszavonulással a munka kerül a középpontba – no meg az apaság, ugyanis tavasszal megszületett a kisfia. Utolsó – nem mellékesen idehaza, a szegedi Maty-éren rendezett – Európa-bajnokságáról, melyen negyedik helyet szerzett, szinte egyenesen a szülőszobára vezetett az útja.
„Az Európa-bajnokság után én abszolúte apuka üzemmódba kapcsoltam, és tényleg a kisfiunk lett a fókusz, csak aztán az evezés és az országos bajnokságra való felkészülés, ami úgy gondolom, hogy ennek tükrében nem sikerült rosszul. A továbbiakban viszont szeretnék a munkahelyem teljesíteni és ott kivenni maximálisan a részemet. Nagyon izgalmas, úgy gondolom, hogy testhezálló is. Reményeim szerint, amennyi időm, energiám van, továbbra is hajóba fogok ülni, de nagyon mozgat egy triatlon gondolata, amiből a futást és a kerékpárt rendszeresen űzöm. Úgyhogy ilyen téren nem gondolnám, hogy el fogok lustulni a továbbiakban, de a hangsúlyok azonban megváltoznak. Első számomra a család, mindig is családközpontú volt a gondolkodásom, emellett ott a munka, és csak eztán jön mostantól a sport.” – árulta el a 37 esztendős klasszis.